Eseménynaptár

A faluról

Nemesapáti története

I. A község nevének eredete

A középkori Zala vármegyében 8 Apáti nevezetű település volt. Nevüket birtokosuk, valamelyik apátság, nyomán nyerték. Zalaegerszegtől keletre, a Szévíz-csatorna (középkori nevén Pölöske-folyó) mellett több ilyen elnevezésű település is feküdt egymás mellett. A rájuk vonatkozó, bőséges írott források többnyire Apáti vagy Nemesapáti összefoglaló néven szólnak róluk, az egyes falvakat nem különböztetik meg. Birtokosaik is nagyrészt azonosak voltak.

A község nevét az Apát szó -i képzős származékából kapta. Az első hiteles adatunk az Apáti névről egy 1370-ből való adománylevél, mely arról szól, hogy: “vasvári káptalan előtt Apáthi Orohman fia Péter, nővérét Apáthi Miklóshoz férjhez adja, és vele kiházasításul a Peleske vize mellett egy rétet és hat hold földet ad. Dátum: 1370. január 25.”

Amikor a Zalaegerszegtől keletre fekvő Apáti, a 14. század végén felbukkan az írott forrásokban, már nem apátsági birtok, hanem kisnemesek kezén található. Adatok hiányában csak feltételezhető, hogy talán a közeli kapornaki apátságé lehetett eredetileg. A település gyakorta használt Nemes- előneve már az 1300-as évek végére kialakult birtokviszonyokra utal. Minden bizonnyal több, térben és részben birtokosok szerint elkülönülő falurészből állt, amelyek közül fejlődött önálló községgé Nemesapáti, a Pölöske- és a Zala-folyó összefolyásának közelében.

A legjelentősebb a Zalához legközelebb fekvő rész volt, amelyet temploma nyomán Egyházasapátinak is szoktak említeni. Fekvése okán pedig a Felső- előtagot is kiérdemelte. (Ez a mai Nemesapáti középkori elődje.) Apátit más néven Hegyfalunak Istvánszegnek, Tutorszegnek vagy Tutorszegapátinak nevezték. A birtokos kisnemesek zöme az Apáti előnevet viselte, de voltak részei az Egerváriaknak, a Gersei Petőknek, a Marcaliaknak, a Botkáknak és a Háshágyiaknak szintúgy.

Mivel középkori források csak nagyon ritkán különböztették meg egymástól a településrészeket, birtokosaik is ugyanazok a családok voltak, ezért a rendelkezésre álló viszonylag bőséges iratanyag zöméről nem lehet eldönteni, hogy a mai Nemesapátira vagy Alsónemesapátira vonatkozik-e.

A község nevének eredete után kutatva Holub József így ír a “három” Apátiról: “Egyik sem volt apátsági birtok, így nem tudjuk nevük eredetét megfejteni, legfeljebb a közelségéből következtethetünk arra, hogy a kapornaki apátsággal voltak valamiféle kapcsolatban.”

Historia Domusban, melyet Vajda János nemesapáti római katolikus plébános kezdett feljegyezni az 1860-as években, Apáti község nevének eredetéről azt olvashatjuk: “Hogy honnan vette nevét Apáti, azt kimutatni nagyon nehéz. Miután délkeletről a kapornaki apátsággal, nyugatról pedig a zalavári apátság csácsi uradalmával határos, azt hinné az ember, hogy valamelyik apátság a nevére befolyással volt.”

Kutatásainkat folytatva azonban megállapítható, hogy a kapornaki apátságról nem kaphatta a nevét, hiszen az II.Géza (1129-62) idejéből való.

Annyi bizonyosnak tűnik azonban, hogy Apáti nem volt apátsági birtok. Ezt támasztja alá egy határjáró levél 1335-ből. E levél a zalavári apátság birtokhatárait pontosan megjelöli. Ebből látszik, hogy a zalavári apátság csácsi birtoka Bötefalvánál (a mai Bötefa pusztánál) végződött és az apáti nemesek birtokaival volt határos, de Apátira már nem terjedt ki.

Mindezek alapján Apáti neve keletkezésének felkutatása ily módon nem sikerülhetett, mert semmiféle szorosabb kapcsolatot nem tudtunk kideríteni Apáti és a két apátság között.

Biztosan Nemesapátira vonatkozó adatok: az 1416-ban, Gersei Pető János és Tamás, valamint Apáti Kopasz Péter fia Miklós között, a Pölöske folyón túl fekvő földek és a Zala mellett álló malom elzálogosítása ügyében keletkezett oklevél. Ez a malom egyébként többször is szerepel még, pl. 1550-ben. Ekkor, a Betefalvi család egymás közötti perében kelt iratból azt is megtudjuk, hogy kétkerekű volt. Első ízben, 1441-ben nevezik Egyházasapátinak a falut. 1550-ben, a zalai plébánosok neveinek összeírásában a kapornaki esperesi kerületben szerepel Nemesapáti plébánosa, Péter. Magát a Szent Miklós tiszteletére szentelt templomot az 1554-es egyházlátogatási jegyzőkönyv és az 1690-es összeírás említi. A török időkben a falu sokat szenvedett a hadi eseményektől és a kettős adóztatástól, de – bár lakói száma erősen megfogyatkozott (125 lakatlan telket írtak össze a két faluban), temploma is megrongálódott – mégsem néptelenedett el soha. A mai Nemesapáti területébe olvadt a néhány alkalommal Közép-Nemesapáti néven említett településrész. A mai falu délnyugati szélén.

A helység nevének Nemesapáthy elnevezésével a XVI. század közepétől találkozunk. A név előtagja lakóinak társadalmi helyzetére utal. Apáthyban sok nemes családnak volt birtoka az idők során. Fellelhető adatok erre vonatkozóan csak a XIV. század végétől vannak.

Bíztak benne az Egerváriak, a Pethők, Bottkák, Rohmanok, a Kopaszok, így bátran állíthatjuk, hogy Nemesapáti nevének első tagját lakóinak társadalmi helyzetéről – a nemesekről – kapta.

II. A község nevének változása

Az évszázadok során meglehetősen sok névvel illették a helyet: Apáthi, Apáthy, Egyházasapáthy, Thutor Apathy, Nemes Apáthy, Twttorzeg, Heghfalw, Tutorszeg és Nemesapáti.

A helység Apáthy néven említése bizonyíthatóan először 1394-ben történik, egy birtokmegosztási iraton.

Ez a név egészen a XVI. század végéig általános volt, bár 1441-ben a zalavári konvent bizonyosságlevelében Egyházasapáti néven találjuk a helységet.

Az Egyházasapáti elnevezés azért fontos, mert bizonyosra vehető, hogy a három helység valamelyikének megkülönböztetésére szolgált, mégpedig azért, mert e résznek ez időben (1441-ben) már volt temploma. Sajnos azonban ennél többet nem tudhatunk meg, hiszen a mai Nemesapátiban meglévő római katolikus templomról arra van megbízható adatunk, hogy az 1753-54-es években épült.

1542-ből származik az az irat, melyben Thutor Apathy-ról esik szó. Nemesapáty-val először az 1540-es évek végén találkozunk.

A XVI. század közepétől már túlnyomóan ezen néven említik az okiratok. Szórványosan találkozunk más elnevezésekkel is, de szinte csak úgy, hogy Nemesapáty másképpen Twthorzeg, vagy Nemesapáthy másképpen Heghfalw.

Így van ez az 1553-ban keletkezett adománylevélen is: “A néhai Pynnye-i Pynnyey Antal Lánya Kata: a néhai Petthrowecz-i Hemzelffy István mester prathonatarius testvére, valamint László, János, Benedek, Gábor, Péter, Ptencia és Anna nevü gyermekei a Zala megyei Nemesapáty, másképpen Thwthozeg possessio-beli bortokrészére uj adományt kapnak.”

A Tutorszeg, Tutorszegapáti név eredetének megfejtéséhez Holub József adhat segítséget: 1468-ban Tutorszegapáti nevű helységgel találkozunk, amelyben Apáti Csák Andrásnak volt részjószága, úgy látszik azonban magvaszakadt s itteni birtoka néhai Tutor Bálintra és fiaira szállt, akiket 1468-ban ebbe be is iktattak. Tutorszeg tehát Tutor Bálintról kapta nevét.

Az 1560-as évek közepén találkozhatunk még Hegyfalu (Heghfalw) elnevezéssel is: “1562-ben Gerse-i Kys Bertalan panaszára Kys Péter özvegyét és fiát megverette a Nemesapaty másképpen Heghfalw possessio kaszálóján”

Feltűnő, hogy az 1600-as évek elején, egészen a XVII. század közepéig, Nemesapátit mint Apátit emlegetik a korabeli okmányok. Erre magyarázatul szolgál Szeghalmy, aki így ír a mai Nemesapátiról: “A hódoltság alatt e falvak elnéptelenedtek, alig lakta egy-két jobbágycsalád.” Ezt támasztotta alá az 1666-ból származó összeírás, amin Nemesapátinál a következőket találjuk: “4 házas ember vagyon, 25 puszta 4 embernek 2-2- marhájok vagyon.”

A XVIII. század első felétől már általánosan Nemesapáthy néven szólnak az iratok. A Felső, Alsó és Közép Nemes Apáti nevek csak a XIII. század közepétől használatosak, addig elsősorban a birtokosok után nevezték el őket: például 1553-ban is Nemesapáti vagyis Tutorszeg. ( Tutorszeg Tutor Bálintról )

“Nemesi falu, leginkább nemesek és nemesi telken élő agilisek, valamint kevés számú jobbágyok lakják, akiknek adóval megterhelt földjeik vannak. Az uraiknak a szántó és rét terményeiből kilencedet, a szőlők után pedig hegyvámot fizetnek természetben. A szőlőterület 19 3/4 kapásnyi, 1 pozsonyi mérő kapacitású terület 3 kapást igényel. A terület dombos talaja agyagos, homokos számtalan vízmosásos árokkal.” (Dr. Pesty Pál)

1893-ban készült el a Pallas Nagy Lexikona, amely meglepően friss adatokat közöl (1891-est). Ebben Apáti címszó alatt: “Nemes Apáti: kisközség Zala megyében Zalaegerszegi járásban. 1746 magyar lakossal, postahivatallal.”

A XIX. században tehát általánossá válik a három községrész megkülönböztetése, de azokat egy közigazgatási területként, Nemesapáti néven említik, egészen 1927-ig, a hivatalosan elismert és jóváhagyott különválásig.

III. Nemesapáti a XIX. század végétől a XX. század közepéig

A Historia Domusból sok mindent megtudhatunk a XIX. század végi Nemesapátiról. Így ír Vajda János rk. plébános: “A nemesapáti hívek mind ősrégi magyarok. A község lakói tiszta katolikusok. Erkölcsös életet élnek, általában józan életűek, nem korcsmások. Föld és szőlő műveléssel foglalkoznak, levetve a nemesi tunyaságot. Általánosságban szorgalmasak ezért anyagi részben egészben állnak. 1890 előtt legfőbb és legkedvesebb foglalatosságuk a szőlő művelés, mezőgazdaság, és a marha nevelés.”

1897-ben Vajda János plébános megalakítja a Hitel Szövetkezetet. Olcsó kamatra, helyben elégítették ki a hiteligényeket.

Az 1928-ban kiadott, de az 1920-as adatokat tartalmazó Tolnai Új Világlexikona írja Nemesapátiról: “kisközség Zala vármegyében, zalaegerszegi járásban. 1998 lakos. Vasúti megálló, posta, út. Alsónemesapáti 1939-ben: “kisközség a Zalaegerszegi járásban. Területe 2 474 000 hold. Lélekszáma1094, kik három kivételével magyarok. Vallásra nézve 1068 római katolikus, 5 izr., 2 ág. ev., 1 g. keleti. Lakóházaik száma: 206 Iskolái: 1 községi elemi népiskola és községi ált. továbbképző.

Alsónemesapáti 1927-ben Nemesapáti határából vált ki, s alakult önálló községgé a m. kir. BM. 67.560./1927. számú rendeletével.